A szakirodalom (lásd: Móricz Zsigmond: A török és a tehenek c. munkájának 4. versszakát) háromféle Tehenet különböztet meg: fehéret, feketét, tarkát. Gondos kutatómunka eredménye századunkban a barna Tehén felfedezése. Lelőhelyeik eldugottak, csak az igen szerencsés és elhivatott kutatónak sikerül a közelükbe férkőznie. Igen örömteli, hogy a barna Tehén büszkén engedi utódait („édesdrágabocika”) fényképezni. Az utóbbi időben valamennyi tehénkutatót reménnyel töltötte el a tény, hogy a barna Tehenek körében egyre több édesdrágabocika lát napvilágot.
A fehér-fekete-tarka Tehén szép. A már hivatkozott MTA szakvéleménye szerint az említett fehér-fekete-tarka Tehén „igenis szép”. Könyvünkben ezt az állítást nem vitatjuk, mindazonáltal felhívjuk a figyelmet az – egyes egyedek esetén megtapasztalható, illetve megtapasztalhatatlan – szépség szubjektivitására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése